A mai magyar társadalom egyik legnagyobb tévedése a demokrácia fogalmának értelmezése.
Azt hisszük mindent lehet, mert demokrácia van. Pedig nem!
A demokrácia, mint politikai forma, az mondhatni teljesíti az elvárásokat, a nép szavaz, képviselőt választ stb... De a ma sokkal inkább társadalmi berendezkedési formaként is értelmezhető.
A szocialista elnyomásban élők számára a demokrácia fogalma testesített meg mindent, ami nem volt. Azaz az akkor rendszer ellentétét. Tehát mivel a 89 előtt eléggé irányított és korlátolt volt az élet elég sok területe, így az emberek fejében a demokrácia a korlátlan személyes szabadság szinonimája lett. Tévesen. Hiszen a demokrácia eredetileg is nép akaratát jelentette, akár egyes személyek akaratával szemben. Sőt, főleg azzal szemben!
Mai társadalmi értelmezésben a demokrácia egy önkorlátozó szabadságot jelent. Azaz jogom van bármit megtenni, amíg ezen cselekedetem, nem ütközik a többség által felhatalmazott képviselők által meghozott törvényekbe, azaz a többség akaratába.
Én tovább is mennék és egyúttal egyszerűsíteném a dolgot:
Addig van jogom bármit csinálni, amíg ezen cselekedetemmel nem sértem mások jogait. Azaz jogom van hozzá, hogy más ne csorbíthassa a jogaimat.
